- Uram, hogyan tudom szeretni az ellenségemet? Olyan lehetetlennek tűnik nem haragudni arra, aki bánt! Hogyan tudom megbocsátani a sok sértést, bántást úgy igazából, szívből, hogy nem csak mondom?
- Képzeld el azt az embert, akit nagyon-nagyon szeretsz. Például a házastársad, szülőd, gyermeked. Ugye volt már olyan, hogy akit nagyon-nagyon szeretsz, megbántott? Vagy huzamosabb ideig undok, rossz, ellenséges volt veled. Esetleg irigykedett. Örökre megharagudtál rá?
- Nem, hanem mivel szeretem, és sok kellemes élmény kötött össze, azt vártam, hogy visszaváltozzon jóvá. Hogy minden olyan legyen, mint régen, amikor még nem volt gonosz.
- És amikor visszaváltozott, esetleg bocsanatot kért, tovább haragudtál rá?
- Nem, nagyon örültem, hogy végre újra normális lett, nem kellett vele veszekedni, nem kellett elkerülni. De az is igaz, hogy néha maradt bennem neheztelés, seb.
- A szeretet mindig reménykedik és ezért eltűri a bántást. Türelmesen vár, hogy a gonosz visszaváltozzon jóvá. Hogy belássa a hibát, és újra békében lehessen szeretni. Ha benned is van ilyen szeretet valaki iránt, engedd el a neheztelést, nyugodtan elengedheted. A szeretet ilyen. Normális, ha megbocsátasz, és örülsz, hogy már nem kell haragudni. Ne szégyelld, ha megbocsátasz annak, aki korábban bántott és inkább választod a békét mint a bosszút és a háborúságot.
- De mi van azokkal, akiket nem szerettem se nagyon, se kicsit, hanem ilyen gonosznak, bántalmazónak ismertem meg?
- Ha nem tudod valamiért elkerülni, kikerülni, akkor minek örülnél jobban? Egy hosszú adok-kapok háborúnak, vagy a békés együttműködésnek?
- Inkább a békére vágyom.
- Akkor, ha nem mész bele a komoly bosszúálló háborúba, hanem úgy viselkedsz vele, mint egy nagyon kedves szeretteddel, amikor gonoszul bánt veled, akkor tulajdonképpen a benned levő szeretetnek engedsz, a szeretet útját gyakorlod. Így szeretheted az ellenségeidet, így teszed azt, amit te is szeretnél, hogy veled tegyenek, és így mutatod meg, hogy Istennek milyen klassz gyermeke vagy.
- Akkor nem kell visszavágni?
- Sőt! Dobáld meg képletesen kenyérrel. Lehet, hogy egy kis kedvességgel rögtön megváltoztatod, és máris nyertél. Ne legyél kényszeres az önvédelemben, nem fontos, hogy megvédd a mundér becsületét. Ha nem azt nézed, hogy vajon szereted-e az ellenségedet, vagy nem az érzést keresed, hanem a szeretet által normál esetben kiváltott tettekkel, cselekedetekkel, magatartással, hozzáállással válaszolsz az elenségnek, az maga a szeretés. Máris szereted szóval és tettel az ellenséget. Azt meg nem kell szégyellni, hogy reménykedsz abban, hogy meg tudod ezáltal változtatni a gonoszt, és a rosszat meg tudod győzni a jóval.
- Köszönöm, ez felszabadító magyarázat.
- Szivesen, bármikor, csak kérdezz nyugodtan. 😉
1Kor 13:4 A szeretet hosszan tűr; a szeretet jóságos, nem féltékenykedik. A szeretet nem dicsekszik, nem fuvalkodik fel;
1Kor 13:5 nem illetlen; nem keresi a magáét; nem bőszül fel; nem számítja fel a gonoszt;
1Kor 13:6 nem örül a hamisságnak, hanem együtt örül az igazsággal;
1Kor 13:7 mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.