Keresztény körökben gyakran elhangzik „a betű öl!” kifejezés. Ez a 2 Kor 3.6-ban van leírva, Károli fordításában így: „a betű megöl, a lélek pedig megelevenít”.
A
szöveg értelmezése a szövegkörnyezet alapján
Pál apostol a levelében ezt megelőzőleg utalásokat tesz olyan személyekre, akik meghamisítják az Isten beszédét, és ajánlóleveleket visznek a gyülekezetbe. Ezzel szemben Pál apostol arra hivatkozik, hogy neki a korintusiakkal kapcsolatban nem szükséges külön emberi ajánlólevél, hiszen a korintusi hívekkel kialakult testvéri szeretet, kapcsolat maga az ajánlólevél. A korintusi gyülekezet Pál apostol munkássága révén jött létre, de ezért a dicsőséget nem magának tulajdonítja, hanem Krisztusnak. Arra hivatkozik Pál, hogy a képességei, alkalmassága, sőt, gondolatai is magától Istentől származnak, mert Isten tette alkalmassá képessé arra, hogy az új szövetséget szolgálja, ami nem a betű, azaz „gramma” szolgálata, hanem léleké, szellemé, azaz „pneuma” szolgálata.
Hogy miért
használom Csiával ellentétben a „lélek” szót is a „pneuma” fordításaként
párhuzamosan a „szellem” szóval, arról majd később írok.
Ezután következik
a fenti idézet.
Az ellentét-párok
a gondolatfolyamban a következőképp néznek ki:
Igét meghamisítók
– tisztán, szinte Istenből szólók
Ajánlólevél –
szívbe írt szeretetkapcsolat
Önjelölt,
önfelhatalmazott személyek – Istentől kapott képesség, alkalmasság,
feljogosítottság
Betű szolgálata –
lélek/szellem szolgálata
Betű megöl –
lélek/szellem megelevenít.
Hogy milyen betűre
gondol itt az apostol az a következő szövegből világosan kiderül: a Mózes által
a Sínai-hegyről lehozott kőtábláiról van szó. A kőtáblákba vésett törvény,
tehát a vésett betű az ószövetségi törvényeket jelenti, jelképezi Pál apostol
hivatkozásában.
Pál szerint az
ószövetség magának a „halálnak betűkkel kőbevésett szolgálata” volt, mellyel
szemben az újszövetség a lélek/szellem szolgálata.
Az ószövetség a
kárhoztatás és ítélet körül mozgott a levél szerint, ezzel szemben az újszövetség
központi elve az igazság, igazságosság.
Ezek az
ellentétek tehát. A betű az ószövetségi törvényre utal, mellyel szemben áll az
újszövetségi lélek/szellem. Előbbi a halálra vezet, míg utóbbi az életre, ebben
a szövegösszefüggésben.
2.
A
szöveg értelmezése más, párhuzamos bibliai gondolatok alapján
A másik
újszövetségi levél, mely hasonló ellentétpárt használ, a Róma levél. A 7.
részben azt fejtegeti Pál, hogy a bűnök indulatai a törvény által eredményeztek
halált a testben, de mivel Krisztusban meghaltunk a törvény számára, a
lélek/szellem megújított. A betű – ismét az ószövetségi törvényt jelképezve – a
régi, ó, mellyel szemben áll a lélek/szellem újdonsága.
Pál tisztázza, hogy
nem maga az ószövetségi törvény a bűn, hanem a törvény teszi láthatóvá,
érthetővé a bűnt. A törvények, rendeletek tesznek valamit „bűnné”, azaz
határozzák meg, hogy mi a bűn, mi az elítélendő. Mivel hatályba lép,
megszületik a törvény, a törvény alapján elkövetett bűn a törvényben
meghatározott következményt vonja maga után: azaz a bűn büntetése végső soron
az emberiség halandósága.
A törvény
eredetileg jó és igaz, de mivel megjelöli, megismerteti az emberiséggel a bűnt,
ezáltal mégiscsak az emberiség halandóságához vezet. A jó és igazságos törvény
megmutatja, hogy milyen rossz is a bűn.
Pál apostol
tovább megy, és a mózesi törvényt lelkinek/szelleminek nevezi, de a test
gyengesége miatt a bűn törvényének a rabsága működik az emberi életben,
ahelyett, hogy az emberi értelem által helyeselt és igaznak tartott szellemi
törvény dicsősége valósulna meg. Az elme elfogadja Isten örökkévaló törvényét,
de a test a bűn törvényének van alávetve.
Tehát Pál világosan
(vagy kicsit nehézkesen, nézőpont kérdése) elmagyarázza, hogy nem az
ószövetségi törvény a rossz, és nem maga a törvény öl meg, hanem a törvény
által bűnnek nevezett valami, ami kívánságokon keresztül a bűn elkövetésére
csábítja az embert.
A „betű”
önmagában tehát nem „öl”, hanem a bűnelkövetés következményét határozza meg,
így a halálhoz vezető úton még ott van az ember, a kívánság, a bűncselekmény, a
felderítés és az ítélet is.
3. 
Hogyan
nem öl tehát a korintusi levél szerinti betű?
A Pál apostol
által alkalmazott szó, a „gramma”, betű nem jelenti a Bibliát. Nem jelenti a
Biblia tetszőlegesen kiragadott részletét, és nem jelent bármilyen krisztusi
tanítással, értelmezéssel foglalkozó írott szöveget, anyagot.
A Pál apostol
által leírtak nem alkalmazhatók az Isten beszédének, a Bibliának
értelmezésében, mint aduász. Ha bárki kereszténynek, vagy hívőnek, vagy Istent
követőnek, vagy krisztusinak, vagy megtértnek, vagy hittestvérnek tartja magát,
és bármilyen, a közös hitet érintő nyilatkozatot tesz, nem használhatja joggal
a fenti igét azokkal szemben, akik az Isten által ihletett, és a keresztény
világ által közmegegyezéssel elfogadott Biblia szövegéből mutatják ki, hogy
milyen szakmai tévedéseket követett el nyilatkozatában.
Az egyszerűség
kedvéért ezentúl a „keresztény” kifejezést fogom használni minden olyan
embertársamra, aki bármely fenntartással ugyan, de az evangéliumok szerinti
Krisztus tanításai követőjének vallja magát. Variációk persze vannak, de ez is
egy másik blogbejegyzés témáját fogja képezni megfelelő ihletettség esetén.
Az 1.Thess 5:21
szerint mindent célszerű megvizsgálni, megítélni, akárcsak az 1.Kor 14:29
szerint bármilyen prófétainak látszó szöveget a többieknek mérlegre kell tenni.
Ha valaki prófétának, keresztény megmondóembernek vagy bármilyen szolgálónak
tartja magát, és saját gondolatait Istenről ihletettként tünteti fel, ha
becsületes, hajlandó kiállni az igei vizsgálat próbáját.
Ha az egyszerű
vizsgálat eredményeként az jön ki, hogy az Isten beszédével nem egyezik egy
prófétainak, vagy akár zseniálisan újszerűnek beállított vélemény, akkor
teljesen „szabálytalan” az Isten igéjét úgy félreütni, hogy az amúgy betű, ami
öl. Ha már „betű”, akkor szerintem abban is egyetért a keresztény világ, hogy az
újszövetséget magyarázó, eszünkbe juttató Lélek/Szellem egyetértésben van Isten
beszédével, azzal az információval, amit Krisztuson keresztül az evangéliumokban
és az Újszövetség könyveiben Isten Szelleme rögzített. Az Újszövetség pedig,
mily meglepő, teljes összhangban van az Ószövetség könyveivel. Az ellentmondások
látszólagosak, és megtalálhatóak a feloldásra szolgáló magyarázatok is a
szövegekben. Persze a szövegkörnyezetből kiragadással eljuthatunk oda, hogy
pont arra használjuk Isten beszédét, aminek az ellentétét jelenti az eredeti
szöveg. Esetünkben, hogy a „betű öl” kifejezés azt jelentené, hogy nincs jogod
Isten beszédét felhozni az általam mondottakkal szemben, vagy hogy ne lenne
jogos elvárás, hogy mindenki igei alátámasztást adjon a keresztény
kijelentésként, üzenetként, Szent Lélek által ihletettként beállított mondanivalójának.
Nem jelenti azt a
„betű öl” kifejezés, hogy aki igei magyarázatot, alátámasztást kér egy
megmondóembertől, az farizeus. Az sem farizeus, aki a Bibliára hivatkozik. A „farizeus”
azt a személyt jelképezi, bibliai szövegkörnyezetben, aki hamis arcot mutat,
mást cselekszik, mint amit prédikál, aki jónak mutatja magát, de belül
gonoszsággal van tele. Aki használja a kereszténységet, és nem megéli.
Nem „farizeus”
még az a keresztény, aki a páli útmutatások szerint megvizsgál egy eszmét, egy
tanítást és egy áramlatot, mielőtt magáévá teszi, és esetleg nem fogad el „bemondásra”
valamit egy önmagát keresztény mázzal tálaló személytől. Minden egyházban,
felekezetben vannak hamis próféták, hamis tanítók, gonosz farkasok, Isten
választottait megzavarni szándékozó bajkeverők. Ez nem felekezet-specifikus. Szerencsére
van írott Bibliánk számos kiváló fordítással, és van mércénk, szegletkövünk, a
Krisztus.
Jelen szövegre is
érvényes a fenti kritikai vizsgálat szükségessége! Szívesen veszek bármely
megjegyzést, észrevételt, jogos kritikát. A vita, kritika, vagyis
különbségtétel az igazság feltárásához vezethet. A vita nem veszekedés!
A következő témákban fogok a közeljövőben „comingout”-olni, amelyek meghaladják a jelen bejegyzés terjedelmét, ha Isten is így akarja: szellem/lélek kérdés, a Biblia ihletettsége és alapvető volta az ítélettételben, vita a keresztény világban.