- Uram, mit jelent az elhívás?
- Azt az egyedi feladatot, amit rádbízok. Se többet, se kevesebbet. Nem nehéz, nem bonyolult.
- Mit kell tennem?
- Mindig megmondom. Nem valami nagy dolgokat kérek a legtöbb követőmtől. Általában logikusan következik a feladat abból a helyzetből, amiben éppen vagy.
- Nem kell elutaznom a világ másik felére misszionáriusnak?
- Általában nem kérek ilyesmit. A hírnév megszerzésére se ösztönzöm a szolgáimat. Mindenki testre szabott, teremtett személyiségéből fakadó feladatokat kap. Kiváló rendező vagyok, tudom, kinek mi áll a legjobban, milyen szerepre született.
- Mindig nagy elhívásról, nagy áldozatról és hatalmas szolgálatról hallani a prédikátoroktól. Tényleg ezt jelenti az elhívás, elhivatottság?
- Magukból indulnak ki, és egy kicsit túlságosan elragadja őket a lelkesedés. Meg talán a becsvágy. A legtöbb követőm csendesen, különösebb feltűnés nélkül a maga helyén világít és sózza meg a saját környezetét. A több nem mindig jobb. A hangosabb, látványosabb se jelenti azt, hogy egy szerep értékesebb. Ne hidd el, ha ilyesmivel zavarnak meg azok, akik lehet, hogy nem is az én megbízàsomból hajhásszák a hírnevet.
- Tehát nem csak az az elhívás, ha valaki abból él, hogy fizetett prédikátor, gyógyító, evangélista?
- Egyáltalán nem. Hívtalak, hogy kövess, csatlakozz. Nekem nincsenek lehetetlen elvárásaim felétek. Nektek se legyenek önmagatokkal szemben. Hiszen tudod: az én terhem és igám könnyű és édes.
És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
Efézus 1:18 HUNK

