A szelíd áldozatok öröklik

   


- Én áldozat voltam, hát nem érted? Nem farkas, hanem bárány. Nem védtem meg magam. Így győztem.

- Nem igazán értem. Sokunknak nincs képessége, lehetősége, hogy megvédje magát. És sok ember szenvedése, halála, áldozati szerepe teljesen céltalan. Mi ebben a jó, dicsőséges?
- Megmondtam, a szelídek öröklik a földet. A szelíd áldozatok a győztesek. Akik akár értem, akár csak a sorsukba belenyugodva, saját igazságuk mellett kitartva hittel és örömmel fogadják, ha kirabolják, bántják, megölik őket. Lelkükben megbékélve maradnak meg örökre, és veszik birtokba az örökségüket. Csak higgyetek abban, amit megmondtam. Nem vonom vissza: a szelídek, az áldozatok, az elnyomottak, a megalázottak, a passzívan tűrők öröklik a földet, ők az igazi győztesei az élet játékának.

Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt; De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
Zsoltárok 37:1‭-‬40 HUNK
https://bible.com/hu/bible/84/psa.37.1-40.HUNK

H6035 ‫עָנָו‬ (ʿánáv)
1) szerencsétlen, nyomorult, szegény, szűkölködő, (hiányokkal) küszködő, nincstelen ember
2) kizsákmányolt (ti. gazdagok által), elnyomott, elgyötört ember
3) alázatos, szerény, béketűrő (ti. csapások és szegénység közepette is) ember

Máté 5:5 Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.

G4239 πραΰς, πραεῖα, πραΰ (prausz, praeia, prau)
1) szelíd, jóindulatú, barátságos, higgadt
2) LXX alázatos, megalázott, nyomorult, szegény

Zsid 10:34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
1Pét 2:20 Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és [mégis] szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.